Valójában magának a csapadéknak nincs igazán szaga, mégsem illúzió, amit esőzéskor érzünk, és az sem véletlen, hogy szeretjük.
Isabel Joy Bear és Richard Grenfell Thomas ausztrál tudósok a Nature-ben publikálták a cikket, melyben fellebbentették a fátylat az esőillat kérdésköréről. Magát a jelenséget petrichornak nevezték el, ami a görög ?petros? és ?ichor? szavakból áll össze, előbbi követ jelent, utóbbi pedig az az aranyló folyadék, ami az istenek ereiben áramlik.
A névválasztás nem véletlen: az ég és a föld kapcsolatára utal.
Az esővíz egyébként önmagában nem illatozik, kell hozzá más is ? például a föld, illetve a földben lakó aktinobaktériumok. Amikor elpusztulnak, ezek bocsátják ki a geozmin nevű anyagot, ami az esőillat nagy részét adja. Érdekesség, hogy a vegyület például a kukoricában és a céklában is megtalálható, utóbbinak ez adja a földes ízt, de a halak kellemetlen mocsárízét is ennek köszönhetjük, bár ebben az esetben cianobaktériumok állítják elő a geozmint.
Ki gondolta volna? Az anyagot ma már parfümökben is megtaláljuk.
Ahogy eső éri a talajt, a spórák kioldódnak, és egy légbuborékban a levegőbe kerülnek, majd messze szállnak. Ezt a mechanizmust 2015-ben fedezték fel.
Az esőillatot azonban nemcsak a geozmin okozza, hanem minden más is, ami rendelkezik némi aromával, és amit a nedvesség és az eső felkavar a természetben, ilyenek például a növények illóolajai. És van még egy dolog: akár már vihar előtt is észlelhetjük az ózon illatát, ami a villámlásnak, illetve az elektromos kisüléseknek köszönhető. Az sem véletlen, hogy úgy érezzük, esőzés után tiszta lett a levegő, mert a csapadék valóban elmossa a port és az egyéb szálló részecskéket.
Az esőzéshez sok kellemes kép asszociálódik a fejünkben: romantikus nyári megázás, bekuckózás, miközben az esőcseppek egyenletesen kopognak a háztetőn. Ezeken kívül evolúciós okokból is kedveljük az esőt és az esőillatot, mert a friss víz ígéretét és a szárazság ellenszerét jelenti.
forrás: turistamagazin.hu
