Egészen az 1990-es évekig komoly problémát okozott a digitális zenetárolás. A nyers és tömörítetlen hanganyag túl nagy méretű volt az akkori számítástechnikai eszközöknek, így csak kevés cég, stúdió tehette meg, hogy a megfelelő eszközök segítségével rögzítsenek és nyúljanak bele a keverésbe. A legfőbb problémát az okozta, hogy a tömörített és leegyszerűsített hangfájlok a hang minőségét is komolyan rontották.
Erre a Fraunhofer Intézetben találtak megoldást. A napjainkban is használt MP3 különlegessége abban rejlik, hogy azokat a hangokat vágja ki és tünteti el, amit az emberi fül amúgy sem képes kiszűrni. Csak nagyon kevesen, az úgynevezett audiofil zenehallgatók képesek felfedezni a különbségeket.
A speciális keverést egy német mérnök-matematikusnak köszönhetjük. A fejlesztő munka jelentős részét Karlheinz Brandenburghoz köthetjük. Ő pontosította a végleges tömörítési paraméterek beállításait. Ehhez az akkori slágert, Suzanne Vega Tom?s Diner című dalát használta.
Több százszor lejátszotta és finomítgatta, míg végül megszülettek az MP3-algoritmus paraméterei. A fájlméretek a tizedére csökkentek, a végeredmény pedig magáért beszélt. Vega hangja annyira jól szólt, hogy sokáig ezzel a felvétellel tesztelték a hangrendszerek minőségét, teljesítményét. Talán kijelenthetjük, Suzanne Vega Tom?s Diner című dala a legjobban kikevert MP3 felvétel a világon.
forrás: agytoro.hu
