Egy új-zélandi aukciósházban minden előzetes várakozást felülmúlt egy rendkívül ritka madártoll értéke, amely végül 46 521 új-zélandi dollárért (közel 10 millió forint) kelt el.
Ez a különleges toll az új-zélandi huja (Heteralocha acutirostris) madárfajhoz tartozott, amely mára sajnos kihalt.
Az őslakos maorik számára a huja szent madár volt, tollai pedig a rang és tisztelet szimbólumai. A törzsfők és vezetők gyakran viselték fejdíszként, sőt, a tollakat felbecsülhetetlen értékű ajándékként adták tovább. A huja tollazata különleges: alapvetően fényes fekete, de a végei hófehérek, ami lenyűgöző vizuális hatást keltett. Az aukción bemutatott példányt UV-szűrő üveg mögött állították ki, hogy épségét és eredeti pompáját megőrizzék az új tulajdonos számára.
A huja már az európaiak érkezése előtt is ritkaságnak számított. Az új telepesek gyönyörű tollai miatt levadászták, és a gyűjtők, valamint a divatipar iránti kereslet még tovább csökkentette a populációját. Az utolsó hivatalos észlelés 1907-ből származik, bár későbbi, nem megerősített jelentések az 1920-as és 1930-as években is említették. A kihalásának fő okai közé tartozik az élőhelyek pusztulása és az intenzív vadászat.
Ez a különleges toll, amelyet most rekordáron értékesítettek, valószínűleg az utolsó, még megőrzött huja egy példányától származik. Az aukció szakértői szerint a toll provenienciája egyértelműen 1907-hez köthető, és az állapotának megőrzése különösen fontos, mivel nem csupán egy műtárgyról van szó, hanem egy letűnt faj történetének élő emlékéről.
A huja nemcsak a maorik körében volt ikonikus: a brit királyi család is nagyra becsülte. Egy híres esetben 1901-ben, amikor Eduárd herceg és felesége Új-Zélandra látogatott, egy huja pár tollát ajándékba kapták. Ez volt az első és egyben utolsó alkalom, hogy ilyen ajándék európai kézbe került, a huja státuszának és ritkaságának hangsúlyozásaként. Ez az apró madártoll nem csupán egy kihalt faj utolsó emléke, hanem figyelmeztetés is arra, milyen könnyen elveszíthetünk valami pótolhatatlant, ha nem vigyázunk eléggé a természeti örökségünkre.
forrás: agytoro.hu
