8336 méteres mélységben fedezték fel a legmélyebben élő halat, amit valaha sikerült megfigyelni: a kutatók szerint ez a határán van annak a mélységnek, amit ezeknek az állatoknak a szervezete még kibír.
Az úgynevezett TMAO elmélet szerint, amelyről 2014-ben publikáltak tanulmányt először, a trimetilamin-oxid (TMAO) segít a halaknak abban, hogy ne károsodjanak a sejtjeik a többezer méteres mélységben uralkodó többszáz atmoszférás nyomáson sem. Ez az oxid egyfajta ozmolit, olyan kis molekulatömegű szerves vegyület, ami befolyásolja a biológiai folyadékok tulajdonságait, ezáltal segít a sejtek épségének megőrzésében. Az ozmolit kiegyenlíti a nyomást a szervezetben, stabilizálja a fehérjéket és a mennyisége a mélység növekedésével gyarapszik, egészen addig, amíg eléri az ozmotikus egyensúlyt, ami 8200-8400 méter körül alakul ki.
Ezen pont után már nem tud több TMAO-t felvenni a szervezet, így a halak, a kutatók szerint, nem igazán lehetnek képesek arra, hogy ennél mélyebben is megéljenek.
7200 méter mélyen még több kígyóhalféle is él, de ennél lejjebb nem nagyon merészkednek, a legalsó övezeteket már szinte kizárólag a csigahalfélék foglalják el, más típusú élőlények, például mikrobák és hidraállatok mellett. A mostani rekorder előtti csúcstartó a 8178 méter mélyen talált Mariana csigahal volt, amelyet 2017 májusában dokumentált a japán JAMSTEC.
Lehetséges ugyan, hogy eddig ismeretlen fajok is léteznek és élnek az emberi szemek előtt rejtett régiókban, elvégre az óceánok nagy része még mindig felfedezetlen terület, az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal becslése szerint közel 80%-áról nincsenek igazán információink.
forrás: raketa.hu
