A X. század végén született Benedek-rendi szerzetes, Malmesburyi Eilmer arról volt híres, hogy az első között emlegették, mint aki szárnyakon az égbe emelkedett.
Életéről keveset tudni, először 1125-ben írt róla az angol királyok tetteiről szóló Gesta Regum Anglorum című művében Malmesburyi Vilmos, aki ugyanabban a bencés kolostorban élte napjait, mint neves elődje.
Írásából kiderült, hogy Eilmert természetesen Daidalosz és Ikarosz legendája ihlette meg, így már fiatalkorában szerkesztett egy szárnyat és kivetette magát a kolostor egyik tornyából. A tudós pap a madarak repüléséről mintázta szerkentyűjét, ám elfelejtett farokszerkezetet készíteni. Így történt, hogy siklórepülésben egy darabig a levegőben tudott maradni, azonban egy széllökés a földhöz csapta, s eltörte mindkét lábát. Vilmos krónikája szerint örökre béna maradt.
A legújabb vizsgálatok szerint tényleg kivitelezhető volt a feljegyzett repülési kísérlet. A tudósok feltételezik, hogy meglovagolta a délnyugati szelet, s a környező hegyekről lezúduló légáramlatok néhány másodpercig valóban a levegőben tarthatták. Ha mintegy 15 másodpercig lebeghetett a magasban, akkor akár 200 métert is repülhetett, mielőtt bekövetkezett volna a baleset.
forrás: agytoro.hu
