A meteorológiai ősz utolsó hónapját, novembert, a régi székely-magyar naptárban az enyészet havának nevezték. Ez az időszak mindig is különleges szerepet kapott a magyar hagyományokban ? a megnyugvás, az emlékezés és a télre készülés hónapja volt.
A néphagyomány szerint ilyenkor zárult a mezőgazdasági munka, és elkezdődött a disznótorok és lakomák időszaka. A falvakban Márton-nap környékén már vágták a libát, és bőséges étkezésekkel köszöntötték a telet. A mondás szerint: ?Aki Márton-napon libát nem eszik, egész évben éhezik.?
A hónap számos jeles napja időjóslásokkal és babonákkal is összefonódott. A nép megfigyelte az időjárás változásait, és abból következtetett a tél hosszára, vagy éppen a következő év termésére. Úgy tartották például, ha Katalin-napon fagy, akkor karácsonykor enyhe idő várható ? és fordítva.
Novemberben az emlékezés is központi szerepet kap: Mindenszentek és Halottak napján elhunyt szeretteinkre gondolunk, mécseseket gyújtunk, és a temetők fényei megtöltik az országot csendes áhítattal.
A hónap végén, András napjával pedig megkezdődik az adventi időszak. A régi időkben ez a nap a jóslások, szerelmi praktikák és disznóvágások ideje volt ? nem véletlenül nevezték ?disznóölő Andrásnak?.
