A Hold a Föld egyetlen természetes kísérője, amely évezredek óta meghatározza az emberi kultúrát és tudományt. Amikor pályáján a legközelebb kerül hozzánk, és teliholdként tündököl, szuperholdról beszélünk.
A látvány azonban csalóka: a Hold óriásinak tűnő mérete valójában csak egy optikai illúzió ? írja a University College London.
A Hold fázisait az határozza meg, hogy a Nap fénye melyik oldalát világítja meg éppen. Telihold akkor van, amikor a Nap, a Föld és a Hold egy vonalba kerül, és bolygónkról a teljes, megvilágított korong látszik. A Hold pályája azonban nem tökéletes kör, hanem kissé elnyújtott ellipszis. Emiatt időnként közelebb kerül hozzánk ? ezt a pontot nevezik perigeumnak.
Ha a telihold éppen a perigeum idején következik be, szuperholdról beszélünk. Ilyenkor a Hold mintegy 7?8 százalékkal nagyobbnak és akár 15 százalékkal fényesebbnek tűnik, mint átlagosan. A jelenség 1979-ben kapta a ma használt nevét, bár az emberiség már sokkal régebb óta figyeli a Hold különös közelségeit.
Van azonban egy kis csalás a látványban. A szuperhold valójában alig nagyobb a megszokottnál, ám amikor a horizont közelében látjuk, agyunk óriásinak érzékeli. Ezt a pszichológiai jelenséget ?Hold-illúziónak? nevezik.
Az illúziót valószínűleg az okozza, hogy agyunk a horizonton látott tárgyakat közelebbinek hiszi, ezért nagyobbnak látjuk őket.
forrás: divany.hu
