Murphy törvénye alapján ami elromolhat, az el is romlik. Erre az egyik legismertebb példa a leejtett vajas kenyér esete, amely a mítosz szerint mindig megkent felével ütközik a talajhoz. Persze, a szabályban van némi túlzás, de a tudomány szerint valóban nagyobb az esély arra, hogy épp a megkent oldal érje a földet.
Ian Stewart brit matematikus egy 1995-ös tanulmányában valószínűség-számítási alapon igazolta, hogy a vajas kenyér mítosza nem igaz: 50 százalék az esély arra, hogy a szelet épp a ?száraz? felével érjen talajt. Hasonló eredményre jutott korábban a BBC is: a csatorna egyik műsorában vajas pirítósokat dobáltak a levegőbe.
Robert A J Matthews, a brit Királyi Csillagászati Társasság tagja azonban 1995-ben más körülmények között vizsgálta a vajas kenyér problémáját. A szakértő olyan eseteket elemzett, amikor a vajas pirítós nem feldobást követően zuhan, hanem az asztalról pottyan le. Tanulmányában azt írta, valóban nagyobb eséllyel esik a kenyér megkent felével a talajra.
A kutató ?áttörő? eredményéért 1995-ben Ignobel-díjat kapott, melyet a Nobel-díj paródiájaként szokás emlegetni.
Később több vizsgálat is igazolta Matthewst. Chris Smith, a Manchesteri Metropolitan Egyetem munkatársának 2013-as kísérletében például az esetek 81 százalékában a szelet vajas felével csapódott a földbe.
Mielőtt lelökünk egy szeletet az asztalról, általában megkent fele van felfelé. Az asztal peremén azonban a kenyér némiképp megdől. Zuhanás közben az asztal magasságából adódóan nagyjából félszer képes megfordulni, mielőtt földet érne.
Így a kenyér végül eredeti pozíciójához képest fejjel lefelé áll majd.
Ahhoz, hogy a kenyér ne a megkent oldalával érjen földet, megfelelő szögben kell megkezdenie a zuhanást, gyorsan kell pörögnie, vagy kellően magasról kell leejteni. Ezekben az esetben ugyanis a szelet képes megtenni egy egész fordulatot.
forrás: 24.hu
