Első ránézésre a jég egyszerű anyagnak tűnik, valójában azonban rendkívül összetett. Híres tulajdonsága, a csúszósság, máig nem teljesen tisztázott.
Korábban azt feltételezték, hogy a jég csúszósságát az okozza, hogy a ránehezedő nyomás hatására a felső réteg megolvad, így válik sikamlóssá. Mischa Bonn, a Max Planck Intézet kutatója szerint azonban ez nehezen elképzelhető: ehhez olyan nyomásra lenne szükség, amit még egy magassarkúban álló elefánt sem tudna kifejteni. Daniel Bonn, az Amszterdami Egyetem szakértője pedig azt is kizárja, hogy egy vékony olvadt vízréteg állna a jelenség mögött.
A Bonn testvérpár legújabb tanulmányában azt vizsgálta, mi történik a jég felszínén. Kiderült, hogy a jég felszínét laza vízmolekulák borítják, amelyek nagyjából úgy viselkednek, mint a táncparkettre kiborított üveggolyók. A kristályrácsba rendezett jég molekulái erősen kapcsolódnak egymáshoz, míg a felszíni részecskék lazán kötődnek, könnyen elmozdulnak ? innen ered a csúszós érzés.
Daniel Bonn szerint ezek a felszíni molekulák nem folyékonyak, inkább gázszerűek, a kulcs pedig nem a molekulák viselkedése, hanem az, hogy a jég gyakran az olvadáspontjához közel kerül. Ez az egyetlen anyag, amelynek szilárd, folyékony és gáz halmazállapota mind a normál éghajlati tartományba esik, ahol élünk.
Az új kutatások szerint a jég -7 °C körül a legcsúszósabb.
forrás: 24.hu
