A középkori alkimisták álma az volt, hogy ólomból aranyat csináljanak; a svájci Nagy Hadronütköztetőben ez véletlenül majdnem összejött.
A trükk persze nem alkímia, hanem magfizika: az ólom atommagjában hárommal több proton van, mint az aranyéban. Az ALICE-kísérletben ólommagokat gyorsítanak és ütköztetnek, hogy a Nagy Bumm utáni forró káoszt utánozzák. Ha a magok nem találják egymást telibe, csak ?elsuhannak? egymás mellett, köztük elképesztően erős, gyorsan változó elektromos tér jön létre ? nagyjából egymilliószor erősebb, mint a légköri villámoké ?, és ez néha pont három protont tép ki. Ettől az ólom arannyá válik.
A zérófok-kaloriméterek a kiszakított protonokat számolják, az aranyat így csak közvetve jelzik.
A mérleg: összesen kb. 29 pikogramm arany, miközben a számítások szerint másodpercenként úgy 89 000 aranymag is létrejön, sőt tallium és higany is. Csakhogy az ?átalakult? magok letérnek a pályáról, és mikroszekundumok alatt a cső falába csapódnak, gyengítve a nyalábot.
forrás: raketa.hu
