Télen sokunkban felmerülhet a kérdés: hogyan képesek a madarak elviselni a fagyos körülményeket csupasz lábbal? Jégen sétálnak, hóban álldogálnak, sőt, sok vízimadár a jeges vízben úszik, miközben látszólag semmi sem védi a lábukat a dermesztő hidegtől.
A madarak testfelépítése és viselkedése évmilliók alatt alkalmazkodott a hideghez, így a fagyos tél számukra nem jelent automatikusan életveszélyt.
A madarak lába teljesen másképp épül fel, mint az emlősöké. Kevés bennük az izom és a folyadékban gazdag szövet, amelyek könnyen áthűlnének. A lábak főként inakból és csontokból állnak, ami önmagában is csökkenti a fagyás kockázatát.
A valódi megoldásuk a hideg ellen azonban a vérkeringésükben rejlik. A madarak egy úgynevezett ellenáramú hőcserélő rendszert használnak. Ennek lényege, hogy a lábakba lefelé haladó, meleg vért szállító artériák szorosan a visszatérő, lehűlt vért szállító vénák mellett futnak. A két különböző hőmérsékletű véráram között így hőcsere jön létre.
Ennek köszönhetően a szívbe már felmelegített vér jut vissza, miközben a lábakba érkező vér eleve hűvösebb. Így a lábak hőmérséklete fagypont felett marad, de nem vesznek el értékes hőt a testtől. A rendszer rendkívül hatékony: a madár nem hűl ki, a lába pedig nem fagy meg.
Egyes fajok további módszereket is bevetnek. A sarkvidéki pingvinek például képesek szabályozni a lábukba vezető erek átmérőjét, így extrém hidegben is pontosan annyi vér jut a végtagokba, amennyi a túléléshez szükséges. Más fajok ? például a gatyás ölyv vagy egyes fajdok ? tollakkal borítják be a lábuk egy részét, tovább növelve a hőszigetelést.
forrás: 24.hu
