A mozikról sokaknak azonnal a pattogatott kukorica jut eszébe: alig akad olyan vetítőterem, amelyet ne járna át a jellegzetes popcornillat. Pedig meglepő módon volt idő, amikor a rágcsát kifejezetten tiltották a filmszínházakban.
Andrew Smith, a Pattogatott kultúra: A pattogatott kukorica története című könyv szerzője szerint a mozik hosszú ideig tudatosan kerülték a pattogatott kukoricát. Ennek oka az volt, hogy az első filmszínházak a hagyományos színházak elegáns hangulatát kívánták megidézni, amelybe sem a popcorn szaga, sem a padlón szétszóródó magok látványa nem illett bele.
A hangosfilmek 1920-as évek végi megjelenésével a mozik fokozatosan átalakultak. A könnyedebb, szórakoztatóbb alkotások egyre több nézőt vonzottak, ám a pattogatott kukorica továbbra sem kapott helyet a termekben.
A fordulópontot a nagy gazdasági világválság hozta el, amely gyökeresen megváltoztatta a mozik és a popcorn kapcsolatát. Mivel a filmszínházak viszonylag olcsó kikapcsolódást nyújtottak, a pattogatott kukorica pedig megfizethető csemege volt, az árusok a mozik bejárata előtt kezdték kínálni portékájukat. Ezt kezdetben a mozik nem nézték jó szemmel, és tiltották a kukorica bevitelét a vetítőtermekbe.
Hamar kiderült azonban, hogy a tiltás nem tartja vissza a nézőket, így a filmszínházak kénytelenek voltak alkalmazkodni. Először megállapodásokat kötöttek az árusokkal, később pedig maguk is elkezdtek pattogatott kukoricát forgalmazni. Sok mozi számára ez az átállás a túlélést jelentette, hiszen az extra bevételnek köszönhetően a válság idején is működőképesek maradhattak.
A második világháború tovább erősítette a popcorn térhódítását: a cukorhiány miatt számos édesség megdrágult, így még többen választották a kukoricát. Idővel az amerikai példát követve a pattogatott kukorica más országok mozijaiban is a legnépszerűbb rágcsává vált.
forrás: 24.hu
