1969-ben a skóciai Shetland-szigeteken szokatlan és sokáig megfejthetetlen jelenségre lettek figyelmesek a helyiek. Egy békésnek tűnő, füves tőzegmező alatt a föld mélye lassan, szinte észrevétlenül izzani kezdett. Nem csaptak fel lángok, nem gomolygott füst, a felszín sem árulta el, hogy odalent tűz dolgozik.
A magyarázat a tőzeg különleges tulajdonságaiban rejlett. A Shetland-szigeteken vastag tőzegrétegek borítják a talajt, amelyek rendkívül gyúlékonyak, és oxigénszegény környezetben is képesek hosszan, parázsló módon égni. Egyetlen villámcsapás vagy egy korábbról visszamaradt, nem teljesen eloltott tűz is elegendő lehetett a folyamat beindításához. Az ilyen föld alatti égés akár hónapokon, sőt éveken át is fennmaradhat.
A ?föld alatti tűz? megfékezése komoly kihívást jelentett. A hagyományos oltási módszerek hatástalannak bizonyultak, mivel a tűz nem lángolt, hanem lassan izzott. Végül a terület elárasztásával és a tőzegrétegek részleges eltávolításával sikerült stabilizálni a talajt.
Hasonló, rejtett tüzek napjainkban is égnek a világ több pontján ? például Indonéziában vagy Szibériában ?, némelyikük már évtizedek óta. A shetlandiak sokáig ?élő földként? emlegették a jelenséget: a talaj meleg volt, miközben a tűznek semmilyen látható jele nem mutatkozott.
forrás: agytoro.hu
