A gízai piramisok híres ókori emlékei mellett kiemelkedik a Nagy Szfinx, amelyet az időszámítás előtti 26. század környékén készíthettek. Az elmúlt mintegy 4500 év nyomot hagyott a szobron: a körülbelül 73 méter hosszú alkotás orra már hiányzik. De vajon hová tűnhetett?
Számos legenda kering a Hafré-piramis tövében álló szfinx orrának sorsáról. Egyik történet szerint Bonaparte Napóleon 1798-as egyiptomi hadjárata során katonái ágyúval lőtték le az orrot. Mások úgy vélik, hogy a britek vagy a mamelukok lehettek a felelősek.
Érdekes adat, hogy Richard Pococke brit utazó 1737-ben még épen rajzolta le a szfinxet, míg ugyanabban az évben a német Frederic Louis Norden ábrázolásán a szobor már csonka volt. Valószínűleg Pococke a képzeletére hagyatkozva egészítette ki az orr hiányzó részét. Ez arra utal, hogy a szfinx orra már jóval az egyiptomi expedíció előtt hiányzott.
Az ágyúgolyó-elméletet az ókori emléken végzett vizsgálatok is cáfolják: ezek kimutatták, hogy az orr eltávolításához vésőket vagy hosszú rudakat használtak, egyet a nyeregbe és egyet az orrlyukak alá.
A középkori arab történetíró, al-Makrízi szerint az orrot Muhammad Sza?im al-Dahr szúfi dervis törte le. 1378 körül az egyiptomi földművesek áldozatokat mutattak be a szfinxnek, hogy befolyásolják az áradási ciklust és elősegítsék a termést. Sza?im al-Dahr, aki a közeli Sza?id al-Szu?ada-i kolostorban élt, bálványimádásnak minősítette a szertartást, ezért l az orrot letörette. A történetíró szerint a dervist később elítélték és kivégezték. A középkori forrás hitelességét azonban a kutatók ma is vitatják.
forrás: 24.hu
