A történelem egyik legismertebb rejtélye a vasálarcos fogoly története, akit a 17. századi Franciaországban tartottak fogva. Személyét szigorú titok övezte, arcát pedig ? a legenda szerint ? vasálarc fedte. A történet különösen azután vált világhírűvé, hogy Alexandre Dumas Bragelonne vicomte című regényében a foglyot XIV. Lajos titkos ikertestvéreként ábrázolta. Az ikerelméletet korábban Voltaire is felvetette, aki úgy vélte, a rab feltűnően hasonlított a Napkirályra.
A történeti kutatások azonban más képet mutatnak. A fennmaradt levelezések alapján a fogoly valószínűleg egy Eustache nevű, alacsony származású inas volt, akit 1669-ben XIV. Lajos parancsára tartóztattak le, és titokban több erődben is fogva tartottak. Őrzésével Saint-Mars börtönőrt bízták meg, aki rendkívül szigorú felügyelet alatt tartotta.
Bár a legenda vasálarcról beszél, valójában csak egy fekete bársonymaszkot kellett viselnie, és azt sem állandóan, csupán amikor idegenek láthatták. Bebörtönzésének oka feltehetően titkos diplomáciai ügyekhez kapcsolódott, amelyek XIV. Lajos és II. Károly angol király között zajlottak. Elképzelhető, hogy Eustache érzékeny információk birtokába jutott, ezért hallgattatták el életfogytiglan.
Idővel kiléte és ügye feledésbe merült, ám őrzője tudatosan fenntartotta a titokzatosság látszatát, ami tovább táplálta a legendát. A fogoly végül 1703-ban, a Bastille-ban halt meg.
A valóság tehát jóval prózaibb lehetett, mint a romantikus történetek: a vasálarcos nem királyi herceg, hanem egy jelentéktelennek tűnő, ám veszélyes titkot ismerő szolgáló volt.
forrás: bbc-history.hu
