Az ókori Asszíria könyvtárai teljesen eltértek a mai értelemben vett bibliotékáktól. A polcokon nem papírra nyomtatott könyvek sorakoztak, hanem gondosan rendszerezett agyagtáblák. Ezekre ékírással vésték fel a szövegeket: uralkodói rendeleteket, mítoszokat, imádságokat, csillagászati feljegyzéseket és gyógyászati leírásokat. A legismertebb gyűjtemény a Kr. e. 7. században létrehozott ninivei könyvtár volt, amely Asszurbanapli nevéhez fűződik, és több tízezer táblát foglalt magában.
Az agyagtáblák elkészítése aprólékos folyamatot igényelt. A még puha agyagba nádból készült íróeszközzel nyomták bele a jeleket, majd a táblákat kiszárították vagy kemencében kiégették. Paradox módon éppen ez a technika biztosította fennmaradásukat: amikor Ninive Kr. e. 612-ben elpusztult, a tűz nem pusztította el mindet, hanem sok esetben tartósabbá tette őket azáltal, hogy végleg kiégette az agyagot.
A ?kölcsönzés? az asszír könyvtárakban korántsem volt ártalmatlan ügy. Számos táblán találhatók figyelmeztetések és átokformulák, amelyek a tolvajokat és a rongálókat fenyegették. A szövegek gyakran az istenek büntetését helyezték kilátásba: betegséget, balszerencsét vagy más csapást ígértek annak, aki eltulajdonítja vagy megrongálja a táblát. Ezek az üzenetek egyszerre működtek jogi védelemként és vallási elrettentésként.
Az asszír könyvtár így nem pusztán tudástár volt, hanem szent hely is, ahol az ismeretet isteni eredetű kincsnek tekintették. Az átokkal ellátott agyagtáblák egyértelmű üzenetet hordoztak: a tudás felbecsülhetetlen érték, és aki jogosulatlanul nyúl hozzá, nemcsak törvényt sért, hanem az istenek haragját is magára vonja.
forrás: agytoro.hu
