A reneszánsz kor emberei ma már meghökkentőnek tűnő gyógymódokat alkalmaztak, ha megbetegedtek. Egy 16. századi orvosi kézikönyveket vizsgáló kutatás szerint a főzetek gyakran tartalmaztak egzotikus, sőt bizarr összetevőket: például kígyóolajat, porított gyíkot vagy vízilófogat. A háttérben az a korabeli elképzelés állt, hogy a növények és állatok tulajdonságai képesek helyreállítani az emberi test egyensúlyát, és pótolni a hiányállapotokat.
A betegek nehéz helyzetben voltak: többnyire képzetlen orvosokra vagy kétes eredetű gyógymódokat leíró könyvekre támaszkodhattak. Az olyan intézményekben, mint a John Rylands Research Institute and Library és a University of Manchester őrzött kötetek ? köztük Bartholomäus Vothgerr munkái ? ma is betekintést engednek ebbe a világba.
A kutatók a könyvlapokon talált fehérjemaradványok elemzésével azt is feltárták, milyen anyagokat használhattak a gyakorlatban. A hajhullás elleni szerek például készülhettek bükkből, vízitormából, rozmaringból, de gyíkolajjal vagy porrá zúzott gyíkfejjel is kísérleteztek. A vízilónak szinte minden részét gyógyítónak tartották: fogát fogfájás ellen, zsírját lázcsillapításra használták.
Bár sok eljárás babonás elképzeléseken alapult, akadtak valóban hasznos összetevők is. Egyes növények ? például a ginzeng ? valódi, ma is ismert kedvező élettani hatással rendelkeznek.
forrás: divany.hu
