Sokan tudják, hogy a hang ? a fénnyel ellentétben ? nem terjed a világűrben úgy, hogy azt az emberi fül érzékelni tudja. Ezzel a ténnyel sokan találkoztak már például az űrben játszódó, látványos robbanásokat bemutató filmek kritikáiban. A világűr szinte teljes vákuum, ezért nincsenek olyan sűrűn elhelyezkedő részecskék, amelyek továbbíthatnák a hanghullámokat. Emiatt még a saját csillagunk, a Nap hangját sem halljuk ? pedig egészen különleges élmény lenne, ha a ?szimfóniáját? érzékelni tudnánk.
Pedig a Nap valójában rendkívül hangos lenne, ha közvetlenül a közelében tartózkodhatnánk. A számítások szerint mintegy 290 decibeles hangerővel ?szólna?, ami az emberi fül számára már extrém módon fájdalmas. Ez még annál is erősebb zaj lenne, mint amit egy rakétaindításnál tapasztalnánk egy Saturn-rakéta mellett állva. A csillag felszínének egyetlen négyzetmétere másodpercenként több tízezer wattnyi hangteljesítményt bocsát ki, ami akár tíz- vagy százszor erősebb lehet egy hangos rockkoncert hangfalainál.
Ha azonban a Földről próbálnánk ?meghallgatni? a Napot, a helyzet már egészen más lenne. A hang intenzitása a távolság növekedésével gyorsan csökken, így ilyen messziről körülbelül 125 decibeles hangerővel érkezne hozzánk. Összehasonlításképpen: egy vonatkürt közvetlen közelről nagyjából 120 decibeles, míg a 130 decibel már fizikai fájdalmat okozhat. Egyes számítások szerint a Nap hangja inkább 100 decibel körül lenne a Földnél, ami még mindig elég erős ahhoz, hogy a legtöbb földi hangot elnyomja.
Az is érdekes kérdés, hogy milyen hangja lenne a Napnak, ha valamilyen módon mégis hallhatnánk. A Space Answers szerint leginkább harangzúgáshoz hasonlítana. Az alapmély morajlás mellett időnként több frekvencián megszólaló, harangszóra emlékeztető rezonanciák jelennének meg, csak sokkal mélyebb hangfekvésben. A csillagok hangját általában a méretük is befolyásolja: minél nagyobb egy csillag, annál mélyebb frekvenciákon rezegne. Az is számít, milyen az összetétele és mennyire idős.
A Nap ? bár a csillagászok szemében nem számít különösen nagynak ? így is nagyon mély frekvenciákon ?szólna?. A benne keletkező hanghullámok nagyjából ötperces periódusokban rezegnek, és egyszerre körülbelül egymillió különböző hullám halad át a csillagon. Ez a folyamatos, mély rezonancia adná azt a különleges ?kozmikus hangzást?, amelyet azonban a világűr csendje miatt soha nem hallhatunk közvetlenül.
forrás: 24.hu
