A mai napig használjuk a kifejezést, hogy ?egy frászt!? vagy ?frászkarikát!?, amely valójában egy régi babonás népszokásból ered. A frásznak nevezett gyerekkori rángógörcs gyógyítására a néphit a frászkarikát alkalmazta.
A frászkarika egy különleges, mágikus jelentéssel bíró perec volt: kilenc napon keresztül, kilenc különböző helyről származó lisztből, szenteltvízzel gyúrták, majd hosszúkás alakúra sütötték, akkora méretben, hogy egy újszülött csecsemő átférjen rajta. A gyermekeket ezen a perecen bújtatták át, amiről a néphit szerint azt gondolták, hogy meggyógyítja őket. A perec alakja, valamint a kilenc helyről kilenc napon át kért liszt a kilenc hónapnyi anyaméhben töltött időt szimbolizálta. Az átbujtatás szenteltvízzel történő végrehajtása az újjászületést jelképezte: a gyermek ?újraszületve? megtisztult a földi bajoktól és betegségektől, így egészségesen kezdhette életét.
A frászkarika használata a két világháború között kezdett fokozatosan megszűnni. Azokon a helyeken, ahol még megmaradt a szokás, már nem igazán hittek a hatásában. Ebből alakult ki a köznyelvben az ?Egy frászkarikát sem ér!? mondás, amelyet később rövidítettek ?Egy frászt!? formára. Így a mai kifejezés valójában egy ősi, gyógyító rituáléból származó hagyomány nyomait őrzi.
forrás: agytoro.hu
