A Lengyelországban született, de élete nagy részét Angliában töltő Andrej Csajkovszkij (1936?1982) halála után is figyelemre méltó történetet hagyott maga után ? méghozzá saját koponyáján keresztül, amely különös módon vált a kulturális élet részévé.
A különc, mégis kivételes tehetségű zeneszerző szenvedélyesen rajongott Shakespeare műveiért, különösen a Hamletért. Ez a rajongás annyira meghatározta gondolkodását, hogy végrendeletében úgy rendelkezett: koponyáját ajánlják fel a Royal Shakespeare Company számára, hogy azt színházi előadások során, például kellékként használhassák. Ezzel tulajdonképpen saját magát kívánta a klasszikus dráma részévé tenni, még halála után is.
Amikor 1982-ben elhunyt, kívánságát teljesítették, és a koponya valóban a híres színházi társulathoz került. Ennek ellenére hosszú ideig nem merték a nagyközönség elé vinni: összesen 26 éven át egy dobozban tárolták. Bár a próbák során időnként előkerült, és a színészek gyakoroltak vele, az alkotók attól tartottak, hogy a közönség számára túlságosan megrázó vagy hátborzongató lenne egy valódi emberi koponya látványa a színpadon.
A fordulat végül 2008-ban következett be, amikor David Tennant Hamlet szerepében úgy döntött, hogy a híres ?Lenni vagy nem lenni? jelenetben egy igazi koponyát tart a kezében. A produkció alkotói eleinte titokban tartották, hogy nem kellékről, hanem valódi emberi maradványról van szó, hogy elkerüljék az esetleges botrányt vagy elterelő figyelmet.
Az igazság azonban idővel kiderült, és jelentős sajtóvisszhangot váltott ki. Sokan egyszerre találták lenyűgözőnek és nyugtalanítónak az esetet, hiszen ritka, hogy egy művész ilyen módon ?tér vissza? a színpadra. A visszhang hatására végül úgy döntöttek, hogy a koponyát többé nem használják előadások során, így Andrej Csajkovszkij különös végakarata csak rövid ideig valósult meg teljes mértékben.
forrás: agytoro.hu
