És ha tényleg az, akkor kérdés, hogy ki játszik, és miként lehet nyerni. Az első, a bizonytalanság rögtön döntő fontosságú a játékokban; ha ugyanis ismertek volnának az eredmények, a játékok elveszítenék vonzerejüket. Az univerzumban épp ez a vonás a modellek alapján sokáig azonban nem volt jelen: a newtoni fizika ugyanis egy determinisztikus univerzumot javasolt, ahol nomen est omen: nincs bizonytalanság. A 20. századi kvantumfizika azonban ezzel ellentétes állásponton van: eszerint mégiscsak létezik bizonytalanság az univerzumban, míg a káoszelmélet csak tovább hangsúlyozta az összetett rendszerek kiszámíthatatlanságát. A terméketlenség (improduktivitás) azt jelenti, hogy a játékok eredendően céltalanok, ami az egyéni felfogásunk alapján akár az univerzumra is igaz lehet. Magasabb hatalom vagy eredendő cél nélkül ugyanis az univerzumot értelmetlennek tekinthetjük, hasonlóan egy játékhoz. Marcus du Sautoy azzal zárja a cikkét, hogy ha az univerzum valóban egy játék, akkor szerencsénk volt, hogy egy olyan játék részei lehetünk, amely tökéletes egyensúlyt teremt az egyszerűség és a bonyolultság, a véletlen és a stratégia, a dráma és a kockázat között, és így örökké izgalmas marad.
Forrás: Rakéta
