A magyar vasúttörténet egyik legjellegzetesebb járműve a 424-es gőzmozdony, más néven Bivaly, amiből éppen száz éve készült el az első példány. Még a nyolcvanas évek elején is közlekedett menetrend szerint belőle, a korabeli magyar ipar büszkesége pedig a mai napig elpusztíthatatlannak számít.
Az 1869-ben alapított Magyar Királyi Államvasutak még 1918-ban rendelt új mozdonyokat, de az első példányok csak 1924-ben készültek el a MÁVAG gyárában. Az új típus tervezésénél elsődleges szempont volt a nagy sebesség és a nagy vonóerő, hogy személykocsik és tehervagonok vontatására is alkalmas legyen. A 424-esnek nevezett sorozat a korabeli legmodernebb műszaki megoldásokat vonultatta fel.
Kertész Béla mozdonytervező irányította a mérnöki munkát. A robusztus felépítésével és nagy kazánjával a 424-es tömege elérte a 120 tonnát, és akár 1000 tonnás szerelvény vontatására is képes volt, ezzel méltán érdemelte ki a Bivaly becenevet. A legnagyobb sebessége 90 km/óra volt, ami szintén kimagaslónak számított akkoriban. 9 tonna szenet tudott magával vinni, ami 250 kilométerre elegendő, kemény munka volt két fűtőnek ezt a mennyiséget a kazánba lapátolni.
Száz évvel ezelőtt, 1924-ben indult első próbajáratára a 424-es gőzmozdony Budapest és Vác között, majd abban az évben indult a sorozatgyártása is. Az ötvenes évek végéig összesen 514 darabot gyártottak, de ebből csak 365 darab maradt a MÁV-nál, a többi külföldre került, főleg háborús jóvátételként. A 424-esek futottak többek közt Csehszlovákiában, Jugoszláviában, Szovjetunióban, de még Kínába és Észak-Koreába is került belőlük.
forrás: player.hu
