A május 1-jei költözési nap New Yorkban egy különleges és kaotikus hagyomány volt, amely évtizedeken keresztül meghatározta a város lakóinak életét. Az 1820-ban törvényben rögzített dátum minden évben felfordulást okozott a városban, amikor emberek ezrei indultak útnak, hogy új lakhelyükre vigyék bútorukat és egyéb ingóságaikat.
A gyarmati időkből eredeztethető szokás szerint a bérleti szerződések május 1-jén jártak le, így a lakók ilyenkor költöztek új otthonaikba. Az 1800-as évek elején a költözködés még viszonylag egyszerű volt, de a város gyorsan növekedett, és a lakosság száma drámaian megnőtt. Ez a tömeges költözési napok során hatalmas logisztikai kihívást jelentett. A hivatásos költöztetők képtelenek voltak megbirkózni az óriási kereslettel, ezért még a környező farmerek is bejöttek a városba, hogy szekereikkel segítsenek a bútorszállításban. Egy korabeli újság szerint New York utcái szinte átjárhatatlanná váltak, amikor egymás mellett sorakoztak a szekerek, kocsik, és a teherautók, miközben az emberek kapkodva próbálták a helyükre juttatni dolgaikat.
Az 1800-as évek második felében a költözési időszakot egy teljes hétre széthúzták, hogy csökkentsék a zűrzavart, de ennek ellenére a felfordulás tovább nőtt. Október 1-je is egy újabb költözési hullámot hozott, amikor a nyári hónapokra vidékre menekült városlakók visszatértek, hogy új otthont találjanak maguknak. A 20. század elején az évente egyidejűleg költöző lakosok száma elérhette az egymilliót is, ami elképesztő feszültséget keltett New York utcáin.
Érdekesség, hogy más városokban is kialakultak hasonló szokások. Például Bostonban is volt egy kijelölt költözési nap, ám ott inkább szeptember 1-je volt a jellegzetes dátum, különösen az egyetemi hallgatók körében, akik akkor kezdtek új tanévet.
A fura new yorki hagyomány azonban végül a második világháború után ért véget, amikor a lakáspiaci helyzet drámaian megváltozott. A háborút követő súlyos lakáshiány miatt már nem volt lehetőség a tömeges költözésekre, mert egyszerűen nem volt elegendő kiadó lakás.
forrás: agytoro.hu
