A múlt század nyolcvanas éveiben brit régészek elsőként találtak bronzból készült sajtreszelőket három, Kr. e. IX. századból származó katonasírban. Noha a szakemberek korábban már találtak ókori sajtreszelőket, de halott harcosok ? és különböző fegyverek ? mellett addig még nem fedeztek fel.
Maga a sajt természetesen romlékony, szerves termék, így az ásatásokon még nem kerültek elő antik sajtok ? viszont számos tárgyi emlék és leírás maradt fenn. A görögök birka- vagy kecsketejből készítették, s leginkább a ma is népszerű feta sajthoz hasonlíthatott. Mivel romlandó, a katonák sózott és füstölt ételekkel együtt hordták magukkal ? csakhogy a keményre füstölt sajtot elvágni és elrágni sem lehetett, ezért volt szükség a sajtreszelőre. A lereszelt sajtot pedig borba öntötték ? ahogy arról már Homérosz is tudósított az Iliászban (11. ének, 638?641.)
A klasszikus korban Arisztotelész szerint a küthéraiak főleg a sült sajtot szerették, míg Hippokratész A régi orvoslás című művében a sajt egészséges avagy káros hatásairól (is) értekezett. Megállapítása szerint vannak, akiknek nem árt a sajt, viszont vannak, akik nem tudják megemészteni ? sokan úgy vélik, hogy ő vetette fel először a laktóz-intoleranciát, azaz a tejtermékekkel szembeni fokozott érzékenységet.
forrás: agytoro.hu
