Bár Al Pacinót a legtöbben A keresztapa-filmekből, A sebhelyesarcúból vagy épp a Szemtől szembenből ismerik, karrierje egy kevésbé fényes pontján ezeknél sokkal rosszabbul sikerült projektekben is kénytelen volt szerepelni. A 84 éves színész nemrég megjelent, Sonny Boy című memoárjában elárulja, miért vállalta el pályafutása talán legfurcsább szerepét Adam Sandler 2011-es komédiájában, a Jack és Jillben.
A legtöbb néző és kritikus Sandler legrosszabb filmjének tartja a Jack és Jillt, és szinte mindenki felteszi a kérdést: mégis mit keres ebben az egészben egy olyan legendás színész, mint Al Pacino?
Sonny Boy című új memoárjában Al Pacino bevallja, hogy 2011-ben lényegében elvesztette 50 millió dolláros vagyonát. Ennek több oka is volt: egyrészt hajlamos volt a túlköltekezésre, másrészt akkori könyvelője belekeverte egy Ponzi-rendszerbe. Az akkor már 70 éves színésznek sürgősen pénzre volt szüksége, így nem volt ideje arra, hogy megvárja, amíg neki tetsző szerepeket kap.
Pacino így ír erről a könyvében:
Ebben a szakmában ha 10 millió dollárt keresel egy filmmel, az nem 10 millió dollár. Az ügyvédek, az ügynökök, a publicista és a kormány után nem 10 millió dollár, hanem 4,5 millió dollár marad a zsebedben. De te ennél nagyobb lábon élsz, mert jól keresel. És így veszíted el. Nagyon furcsa, ahogy ez történik. Minél több pénzt keresel, annál kevesebb marad nálad.
Ebben a helyzetben ajánlotta fel neki Adam Sandler, hogy szerepeljen a Jack és Jillben, Pacino pedig egész egyszerűen nem mondhatott nemet.
A Jack és Jill volt az első film, amit azután készítettem, hogy elvesztettem a pénzem. Hogy őszinte legyek, csak azért csináltam, mert nem volt semmi más. Adam Sandler ragaszkodott hozzám, és sokat fizettek érte. Szóval elmentem és megcsináltam, és ez sokat segített. Szeretem Adamet, csodálatos volt vele dolgozni, és kedves barátom lett.
forrás: hamuesgyemant.hu
