Nem állunk messze a valóságtól, ha az asztrolábium (csillagóra) csillagászati műszert a modern okostelefonokhoz hasonlítjuk, hiszen mindkettő multifunkciós eszköz. A telefonhoz hasonlóan az asztrolábium funkciói is elérhetők voltak más korabeli tárgyakban, de ?egybecsomagolták? és könnyen hordozható, elegáns formába öntötték őket. Miként az okostelefon, amelyik a fényképezőgép, a számítógép, a telefon és sok más eszköz ötvözete, a csillagóra is magában foglalta a napórát, a kalendáriumot, a dőlésmérőt, valamint az égbolt kifinomult modelljét.
Az asztrolábium legfontosabb szerepe az égitestek pályájának modellezése volt: a koronggá lapított mennybolt a mozgatható részeivel zseniális csillagászati számológépként működött. Segítségével követni lehetett a csillagok szabályos, illetve a csillagokon keresztül a nap, a hold és a bolygók szabálytalan mozgását. Az ókori görögök által megtervezett és a középkori iszlám világban továbbfejlesztett eszköz népszerűsége nem ismert határokat, egy indiai tudós például így lelkendezett róla:
ha jól ismered az asztrolábiumot, úgy fogod ismerni az univerzumot, mint a tenyereden tartott gyümölcsöt.
A telefonokhoz hasonlóan a csillagóra készítői egymással is versengtek, hogy ki tud szemrevalóbb, vonzóbb példányt előállítani. Újabb és újabb funkciókat adtak hozzá: időmérésre, horoszkópkészítésre, épületek magasságának felmérésére, földrajzi szélesség meghatározására. A muszlim iparosok vonalakat véstek bele a napi ötszöri imádság helyes időpontjának követésére, a keresztények a szentek napjaival és az ünnepnapok kalendáriumával egészítették ki.
forrás: 24.hu/tudomany
