Kanada zászlaján büszkén lobog a stilizált, 11 ágú juharlevél ? a világ egyik legismertebb nemzeti szimbóluma. De vajon miért épp ez a levél vált az ország jelképévé, és hogyan került fel az 1965 óta hivatalos lobogóra?
A juharfa és levele évszázadok óta jelen van a kanadai tájban, különösen Kelet-Kanadában, ahol a bennszülött népek már az érkezésük előtt is használták a juharfa nedvét. A juharszirup-készítés tudománya is tőlük ered. A 18. században a francia és brit telepesek is gyorsan átvették ezt a szokást, és a juharfa hamar a kanadai természet bőkezűségének jelképévé vált.
A juharlevél szimbolikus használata először a 19. században jelent meg, amikor az angol-kanadai katonai egységek a levél motívumát viselték jelvényként az 1860-as években. 1867-ben, Kanada konföderációjának évében a juharlevél már ismert szimbólumnak számított, és az 1868-as Ontario és Québec címereken is megjelent. Az 1904-es olimpiai csapat mezén már ott díszelgett a levél, és az első világháború alatt a kanadai katonák válljelzésében is szerepelt.
Az ország hivatalos zászlajának megalkotására 1964-ben írtak ki pályázatot, hogy végre legyen egy egységes, ?kanadai? identitást kifejező lobogó. Több száz terv közül George F. G. Stanley és John Matheson javaslata győzött: piros-fehér háttér, középen a stilizált juharlevél. A választás egyszerre volt semleges, egységesítő és mélyen gyökerező ? hiszen a juharlevél immár több mint egy évszázada a kanadai önazonosság része volt, illetve erős szélben is jól látszott a zászlón.
A zászlót II. Erzsébet királynő hivatalosan 1965. február 15-én hirdette ki ? ez a nap azóta a ?Nemzeti Zászló Napja? Kanadában. A juharlevél így nemcsak a természeti örökséget, hanem az egységet, békét és kanadai büszkeséget is szimbolizálja.
forrás: agytoro.hu
NEKED AJÁNLJUK
Veszélyes járványt okozó kullancsok terjedhetnek Magyarországon
Afrikai eredetű, aktívan vadászó kullancsfajok jelentek meg Magyarországon, amelyek terjeszthetik a halálos krími?kongói vérzéses láz vírusát. A klímaváltozás kedvez az ittmaradásuknak, és bár emberi...