A középkorban ? egészen a francia forradalomig ? sok gondot okozott a használatban lévő mértékegységek sokfélesége. Nehezen lehetett eligazodni a rengeteg terület- és hosszmérték ?mint például az öl, hold, könyök, mérföld, láb, rőf, hüvelyk ? között, de ugyanilyen nehézség merült fel a különböző városokban más és más űrmértékkel bíró pint, icce, cseber, köböl, meszely vagy akó esetében is.
Az évszázadok folyamán több kísérlet is történt az egységesítésre. A legrégebbi emlékünk Szent István idejéből származik, utána jött használatba az úgynevezett királyi öl és királyi arasz ? bár ennek a pontos mértéke ? a nevéből adódóan ? mindig az adott király személyéhez kötődött, így egységességről nem beszélhetünk.
Zsigmond és Mátyás egységesítési kísérletei után 1715-ben helyezték el Pozsonyban a régi városháza kapujába vésett vasmércéken az akkortól kezdve kötelezően használandó alapmértékegységeket. A kaputól jobbra még ma is látható az akkor hivatalos öl, amely tíz centi híján két méter (egészen pontosan 1,9019 méter) hosszú, míg balra a 78,4 centis pozsonyi rőf nagysága látható ? a városháza előtti piacon vásárolt áruk és termékek, például vászon vagy kaszanyél hosszát rögtön ellenőrizni lehetett.
A két nevezetes mértékegységen kívül van egy harmadik jelzés is kapu boltozatán, a rőf hosszát jelző vasrúd mellett: egy kés. Ez azt mutatja, hogy a pozsonyi polgárok maximum milyen hosszúságú kést tarthattak maguknál ? ami ugyanis ennél hosszabb volt, az már kardnak számított; de kardja csak a nemesembernek lehetett.
forrás: agytoro.hu
