Állandó szereplő (és közönségkedvenc) minden fagyizó kínálatában a stracciatella: egy tejalapú fagyi random csokidarabkákkal. A fagyit 1961-ben találta fel Enrico Panattoni, a bergamói La Marianna étterem tulajdonosa, de nem a semmiből: az ihletője a Róma környékén ismert, tojásból és húslevesből készült stracciatella leves volt.
De még távolabbi gyökerek is vannak. A dél-olasz Apulia tartományban a stracciatella ?lágy sajt, apró darabokra tépve, tejszínben lágyítva, nagyon frissen, 24 órán belül fogyasztva?, írja a Dining Guide, megjegyezve, hogy ?a stracciatella sajt bivalytejből az igazi. Krémes, gazdag ízű, önállóan a menő éttermekben drága előételként kerül az asztalra.?
Ez kerül a burratába (jelentése: vajas), ami egy különleges batyu, kívül szilárdabb mozzarellával, belül lágyabb mozzarellával és tejszínnel, vagy éppen stracciatellával. Ugyanakkor a sajt feltétként is működik, akár pizzára, akár tésztára, akár focacciára.
Menjünk csak tovább a stracciatella evolúciójában: a levesbe tojást kevernek, ami a forróságtól cafatokban megszilárdul. Pontosan ezt jelenti a stracciatella: kis foszlány. Panattoni borzasztóan unta, hogy mindenki ezt a levest rendeli tőle, és ekkor, trollkodásból találta fel a fagyiverziót.
Itt a keverési folyamat végén olvasztott csokoládét csepegtetnek a sima tejfagylaltba; a csokoládé a hideg fagylalttal érintkezve megszilárdul, majd a keverőpengék segítségével összetörik, és beépül a fagylaltba.
Különös módon a stracciatella fagyinak nincs közvetlen köze a stracciatella sajthoz, és a leveshez sem, inkább az elkészítésük módja hasonló. De ismerünk ilyet más területen is: a holland kakaópor is az elkészítés módjára utal, és nem Hollandiában szüretelik a termést.
forrás: player.hu
