A világ egyik legkisebb, mégis legrégebbi köztársasága, az Appenninek hegyei között bújik meg. Ez az apró városállam már a 9. században megjelent a feljegyzésekben, de az igazán figyelemre méltó az, hogy a mai napig megőrizte függetlenségét, így a világ legrégebbi szuverén államának tekinthető. A település San Marino.
A 13. századra San Marino már népgyűléssel rendelkezett, és a helyi közösségek demokratikus irányítása alatt állt, ami akkoriban ritka volt Európában.
San Marino történelme során sokszor küzdött a függetlenségéért. A Pápai Állam próbálta meghódítani, de a helyiek fellázadtak és megvédték hazájukat. Napóleon Bonaparte, aki Európa nagy részét leigázta, tiszteletben tartotta San Marino szuverenitását, és nem kísérelte meg elfoglalni. A városállam nemcsak harci szellemét bizonyította, hanem diplomáciai érzékét is: 1862-ben az olasz egységtörekvések idején az új Olasz Királyság hivatalosan elismerte San Marino függetlenségét, miután menedéket nyújtott Giuseppe Garibaldinak és feleségének, akik a szabadságharc elől menekültek.
San Marino napjainkban ugyan nem tagja az Európai Uniónak, de hivatalos pénznemként az eurót használja, ezzel is szoros gazdasági kapcsolatban állva Európával.
Az ország törvényhozása, az Általános Nagytanács, egyedülálló módon 6 hónapos időszakokra két régenskapitányt választ a kormány és az állam vezetésére, akik egyenlő hatalommal bírnak. San Marino példája azt mutatja, hogy a kitartás, a diplomácia és a közösségi erő egy apró nemzet számára is lehetőséget ad a fennmaradásra a történelem viharaiban.
forrás: agytoro.hu
