A középkori divat sokszor nem a praktikusságról, hanem a társadalmi rang látványos kifejezéséről szólt, ennek egyik legismertebb példája a hosszú orrú cipő, a ?poulaine?. Ezek a lábbelik időnként annyira megnyúlt orral készültek, hogy viselőjük nehezen tudott bennük járni, ezért a cipő végét gyakran lánccal vagy zsinórral rögzítették a lábhoz, hogy ne akadjon el lépés közben. A hosszúság egyértelmű rangjelzés volt: minél feltűnőbb és hosszabb volt a cipő orra, annál előkelőbbnek számított a viselője, így a nemesség körében egyfajta versengés is kialakult, ahol a divat könnyen túlzóvá vált. Egyes helyeken még szabályozni is próbálták, ki milyen hosszúságú cipőt viselhet, mert a túlzások nemcsak nevetségessé tették az embereket, hanem a mozgást is akadályozták.
A középkori cipők alapvetően puha bőrből készültek, és nem különböztették meg a jobb és bal lábat, ezért viselés közben fokozatosan igazodtak a láb formájához. Ez azt is jelentette, hogy az első használat időszaka sokszor kényelmetlen volt, amíg ?betörtek?. A vékony talp miatt az utcai környezet, különösen a sár, az eső és a kövezetlen utak, komoly problémát jelentettek, hiszen a lábbelik könnyen átáztak és gyorsan tönkrementek. Ennek kivédésére terjedt el a ?patten? nevű fa emelvény, amelyet a cipő alá erősítettek, és így megemelte a viselő lábát a földről. Ez a megoldás nemcsak praktikus volt, hanem a városi élethez való alkalmazkodást is jól mutatta.
A cipők nemcsak használati tárgyak, hanem komoly értéket képviselő eszközök is voltak. Egy jó minőségű pár drága volt, ezért gyakran javították, újratalpalták, foltozták, és sok esetben hosszú ideig, akár generációkon át használták őket. A cipészek ennek megfelelően fontos szereplői voltak a városi kézműves társadalomnak, hiszen munkájuk nélkülözhetetlen volt a mindennapi élet fenntartásában. A lábbelik állapota sokszor a tulajdonos anyagi helyzetéről is árulkodott, így nemcsak praktikus, hanem társadalmi jelentősége is volt.
Bár a hosszú orrú cipők divatja a 15. század végére fokozatosan eltűnt, jól mutatja, hogy a középkori társadalomban a megjelenés és a rang kifejezése gyakran fontosabb volt a kényelemnél. A ?poulaine? így nemcsak egy furcsa divat, hanem egy egész korszak gondolkodásmódjának látványos jelképe is lett.
forrás: agytoro.hu
