1959. október 7-én a szovjet Luna?3 űrszonda történelmet írt: ez a szonda készítette el az első képeket a Hold túlsó oldaláról, amely addig teljesen ismeretlen terület volt az emberiség számára. Ezzel a szovjet űrkutatás nemcsak tudományos, hanem politikai értelemben is mérföldkőhöz érkezett a hidegháborús űrverseny közepette.
A Hold mindig ugyanazt az oldalát mutatja a Föld felé ? ez az úgynevezett kötött tengelyforgás következménye. Bár a Hold teljes felülete természetesen létezik, az emberiség évszázadokon át csak a ?látható oldalát? tanulmányozhatta. A ?sötét oldal? ? pontosabban a Földről soha nem látható túlsó oldal ? így mitikus, ismeretlen terület maradt.
A Luna?3 automata űrszonda ezt a korlátot törte át. A Holdat megkerülve, fényképezőberendezése segítségével 29 képet készített, amelyek 70%-ban fedték le a túlsó oldalt. Ezeket a felvételeket a Földre továbbították, és bár technikai korlátaik miatt gyenge minőségűek voltak, óriási felfedezéseket hoztak. A tudósok megdöbbenve látták, hogy a túlsó oldal felszíne teljesen eltér a hozzánk forduló oldaltól: kevesebb ?tenger? (sima, bazaltos síkság) látható rajta, inkább hegyláncok és kráterek dominálnak.
Ez a felfedezés nemcsak tudományos kíváncsiságot csillapított, hanem új kérdéseket is felvetett a Hold keletkezésével és geológiájával kapcsolatban. A túlsó oldal aszimmetriája azóta is a kutatások tárgya, és a Hold fejlődéstörténetének kulcsa lehet.
A Luna?3 sikere mérföldkő volt: ez volt az első alkalom, hogy egy égitest rejtett oldalát ember készítette felvétel tárta fel. Ez a pillanat nemcsak a szovjet tudományos büszkeség része lett, hanem a világűr feltérképezésének egyik első diadala, amely megnyitotta az utat a későbbi holdraszállások és űrszondás kutatások előtt.
forrás: agytoro.hu
