Az embernek többek között a szeméből, a füléből és az orrlyukából is kettő van. Szemünkből azért, hogy például tudjunk mélységet érzékelni (azáltal, hogy a két szemünkkel a tárgyakat kissé eltérő nézőpontból szemléljük), a fülünkből pedig azért, hogy meg tudjuk határozni, milyen irányból jön a hang. Az viszont már nem annyira magától értetődő, hogy miért is van kettő az orrlyukunkból?
Ennek megválaszolását onnan kell kezdeni, hogy orrunk többféle funkciót lát el, például ez teszi lehetővé a légzést, és ennek a köszönhetően érzünk szagokat is (közel 10 000 szag megkülönböztetésére vagyunk képesek). A kettéosztottsága viszont nem azért van, hogy az egyik az egyik, a másik pedig a másik feladatot lássa el, merthogy mindkettő betölti ezeket a szerepeket.
Ugyanakkor időnként az egyik orrlyukunk dominánsabban működik a másiknál, ez azt jelenti, hogy ilyenkor azon keresztül több levegő áramlik be az orrunkba ráadásul gyorsabban is. A nap folyamán többször is változik ez, mármint hogy éppen melyik orrlyukunk tölti be ezt a bizonyos domináns szerepet.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy mire jó ez? Ezt már csak azért is fontos lenne tudni, mert erre a válasz egyben a kiinduló kérdésre is magyarázatot ad.
Ehhez viszont előbb még ? érintőlegesen ugyan, de ? beszélnünk kell az orr másik funkciójáról, a szaglásról: az nem elég, hogy a szagok bejutnak az orrba, az azokat alkotó érzékelést kiváltó vegyületeknek fel is kell szívódniuk az orrüreg nyálkahártyájáról, hogy elérhessék az agy szaglórendszeréhez tartozó receptorokat. Vannak lassan és gyorsan felszívódó szagok.
És a válasz minden eddig felmerült kérdésre: a kétféle tempóban dolgozó orrlyukainkkal aszerint érezzük a különböző szagokat, hogy azok milyen gyorsan szívódnak fel az orrnyálkahártyáról: a domináns orrlyuk a gyorsan felszívódókat intézi, míg a másik a lassabban felszívódókat rendezi le.
Tehát azért van két orrlyukunk, hogy szétválogassák a különböző felszívódási idejű szagokat, pontosabban azoknak az érzékelését kiváltó vegyületeit.
forrás: player.hu
