A manapság élő pókoknak nincsen farkuk, az ősi élőlénynek azonban ostorszerű testrész nőtt potroha végén ? számol be a Live Science. Sőt, az ízeltlábú 2,5 milliméteres farka valójában 1,7 milliméteres testénél is hosszabb volt.
A faj lehet a pókok evolúciójának hiányzó láncszeme.
Paul Selden, a Kansasi Egyetem kutatója szerint a pókoktól szokatlan testrész, a farok valószínűleg észlelési célokat szolgált. ?Bármely típusú ostorformájú függelék antennaszerűen viselkedik? ? mondta a szakértő. Nem sokat tudni a parányi állat életmódjáról. Az élőlény lelete egy közép kréta kori borostyánból került elő Mianmar északi részén. Mivel voltak fonómirigyei, valószínűsíthető, hogy képes volt fonalat előállítani. A kutatók szerint ez azonban nem jelenti azt, hogy hálót is szőtt. A pókok ugyanis számtalan módon hasznosíthatják fonalukat, kezdve az üregek kibélelésétől egészen a peték beburkolásáig.
Az, hogy az ízeltlábút gyantába ragadva érte utol a veszte, azt sugallja, hogy a faj fákon élt. Selden szerint a korszakban a régiót egy sűrű trópusi erdő borította, amely hemzsegett a pókoktól.
A tudósok korábban azonosítottak már devon kori, nagyjából 380 millió éves; illetve permi, megközelítőleg 290 millió éves farkas pókszabású élőlényeket. Ezek az állatok viszont nem rendelkeztek fonómiriggyel. Selden úgy véli, az új faj relatív fiatal kora mellett ezért is érdekes. Az apró ízeltlábú átmenetet jelenthetett a primitívebb farkas, és a modern fonómirigyes pókok közt.
forrás: ng.24.hu
