A középkor hősszerelmes lovagjairól számos ének és történet maradt az utókorra.
Az úrnőjük iránt érzett vágy sokszor öltött testet olyan hasonlatokban, amelyeket manapság inkább üres ömlengésnek tartanánk. Íme néhány ékes példa: ?Ó Hajnali Csillag, Májusi Rügy, Liliomharmat, Örömök Őrtornya, Nyár Gyönyörűsége, Boldogság Forrása, Szív Szerelmi Fészke, Gyönyörök Völgye, Szerelem Gyógyforrása, Lélek Hárfapendülése, Húsvét Virága, Mézillat, Örök Vigasz, Boldogság Terhe, Virágos Pázsit, Édes Mandulamag, Szem Mennyországa?.
A trubadúrok tényleg képesek voltak földöntúli rajongásra, erre Jaufre Rudel és a tripoliszi grófnő sokszor megénekelt története a bizonyíték. A mai kor embere túlzásnak tartaná esetüket, pedig egy német filológus, Friedrich Diez (1794?1876) bebizonyította, hogy a történet magva igaz.
A tudós így foglalja össze az eseményeket:
?Jaufre Rudel, Blaya hercege, beleszeretett Tripolisz grófnőjébe anélkül, hogy valaha látta volna, csupán a hírek alapján, amelyeket jóságáról és erényeiről az Antiochiából hazatérő zarándokok terjesztettek. Elkezdett szép verseket írni hozzá, majd annyira elfogta a vágy utána, hogy felvette a keresztet és tengerre szállt. Útközben súlyos betegség lepte meg. Mire Tripoliszba értek, társai halottnak vélték, és átmenetileg egy ottani szálláson helyezték el. A grófnő mindenről értesülvén, odasietett, ágyára ült, és karjába ölelte. A halottnak vélt lovag magához tért, meglátta a grófnőt, és hálát adott az Istennek, amiért életét eddig a percig meghosszabbította. Azután meghalt a grófnő karjai között, aki is nagy tisztességgel eltemettette a tripoliszi templomban, s ő maga fájdalomtól űzve, még aznap kolostorba vonult.?
forrás: agytoro.hu
