A kakaskukorékolás hozzátartozik a vidéki élethez. De vajon miért teszi ezt velünk ez a szép madár? És őt nem zavarja??
Habár korán reggel ritkán rikkant a rigó, a kakasról ugyanez nem mondható el. Van, aki szereti, sőt, aggódni kezd, ha a szomszéd, vagy a saját kakasa elcsendesedik, de a többség számára nem túl kellemes a kakas kora reggeli ébresztője. Főleg, mikor a szárnyas jószág egész nap úgy érzi, hallatni kell a hangját, egészen addig, míg inkább hasonlít egy repedt fazékhoz, mint kukorékoláshoz.
Bár számunkra néha fülsüketítően hangos, valójában a kakas szinte nem is hallja ilyenkor a saját hangját, pedig az átlagosan 100 decibellel szól. Amíg az emberi fülnek már a 120 decibelnél hangosabb zaj is károsodást okozhat, addig tollas barátunk a saját kukorékolásától egészen biztosan nem fog megsüketülni. Ennek az oka, hogy egészen nagyra nyitja a csőrét, így a fül csatornájának egynegyede bezárul, majd egy puha védőszövet fedi be a dobhártyája felét, így szinte alig hallja a belőle kiszökő hangokat.
A kukorékolás célja az erőfitogtatás. A kakas ezzel jelzi a világ és a többi kakas számára, hogy ő az úr a háznál, vagyis a legmenőbb kakas a baromfiudvarban. Így hát a kukorékolás a dominanciát és a hely megjelölését szolgálja. Ezt pedig már kora reggel közölni akarják, hogy mindenki tudja, mire számíthat a nap további részében. Amikor pedig úgy érzik, valamiért a nap folyamán veszélybe kerül a pozíciójuk, újra és újra kukorékolásba kezdenek.
forrás: agroinform.hu
