Az ókori Római Birodalom fővárosa volt a világ legnagyobb, legveszélyesebb és legkoszosabb városa.
Amikor II. Constantius Kr. u. 357-ben első ízben járt Rómában, valósággal elképedt a hatalmas fürdőkomplexumok, a Colosseum és a Pantheon láttán. Látogatása idején 700 ezren élhettek a városban ? bár korábban, a korai császárkorban egymillióan is lakhatták. Ez a hatalmas tömeg élvezhette a város 424 templomát, 861 fürdőjét, élt a város 1790 előkelő házában és 46 602 lakótömbjében, vagy nyugodott a városfalakon kívül több kilométeres körben létrehozott temetőkben.
A következő ötszáz év azonban rányomta bélyegét a településre: barbárok fosztották ki, felégették az egyik polgárháborúban, többször is pestis pusztított, jó néhányszor áradások öntötték el és szaracén kalózok is fosztogattak. Ekkoriban a város mindössze a Konstantinápolyból irányított határvidéki helyőrségnek számított csupán. Egyesek szerint csak a városba irányuló zarándoklatoknak és a pápa személyének köszönhető, hogy nem merült a feledés homályába.
forrás: agytoro.hu
