A Nagy Sándor (Alexandrosz) által meghódított Perzsia egyik nagyvárosa különleges esemény színhelye volt Kr. e. 324-ben. Szúza (vagy Szusza) a hadvezér által megálmodott példátlan esemény helyszíneként hatezer ? mások szerint tízezer ? makedón, görög és trák tiszt és katona menyegzőjének adott otthont, akik perzsa és más keleti népek hölgyeivel kötötték össze életüket. Magának Sándornak III. Dareiosz lánya, Sztateira (Barsziné) jutott. Ahogy Plutarkhosz írja:
[?] ő maga Dareiosz leányát, Sztateirát vette feleségül, a legelőkelőbbekhez pedig a legelőkelőbb perzsa nőket adta. Mindazoknak a makedónoknak is ez volt a nászünnepélye, akik korábban léptek házasságra. A lakomára állítólag kilencezren voltak hivatalosak, és mindenki arany ivópoharat kapott az áldozathoz. Más tekintetben is bámulatos fényűzést fejtett ki; valamennyiük adósságát kifizette; százharminc híján tízezer talentumot? [?]
A tömeges esküvő a hódító azon céljának volt a szimbóluma, amely egységbe kovácsolta volna birodalmát, s a különböző meghódított népeket. Egy évvel később bekövetkezett halála azonban hamarosan szertefoszlatta Sándor törekvését, hadvezérei egymás között feloszlatták birodalmát: így Ptolemaiosz Lagosz Egyiptomban, Antigonosz Makedóniában, míg Szeleukosz Elő-Ázsiában került hatalomra.
forrás: agytoro.hu
