A növényi alapanyagok egyre népszerűbbek, ha a hagyományos műanyag kiváltásáról van szó. Ha mi is unjuk a pazarlást és nem félünk tőle, hogy kémiai laborrá alakítsuk a konyhánkat, akár otthon is elkészíthetjük a saját kézműves bioműanyagunkat. A banántermesztés az egyik legtöbb felesleges hulladékot termelő mezőgazdasági ágazat, amire a banánfa különleges felépítése ad magyarázatot. A fa ugyanis, ellenben az alma, szilva, körte vagy sok más gyümölcsfával, a betakarítás után előbb-utóbb elpusztul. Ez nem a meggondolatlan gazdálkodási módszereknek köszönhető, hanem a fa természetes életciklusának. A banánfa ugyanis nem valódi fa. A törzse nem valódi törzs, hanem összegöngyölt levelekből álló pszeudotörzs. A termés pedig botanikailag a bogyótermések közé sorolható. Miután a virágok elvirágoztak és az ekkor még zöld banángyümölcs kifejlődött a törzs magától elszárad. A törzs közepén rejtőző, hawaiiul keikinek (babának) nevezett hajtás marad egyedül életben és ebből, nem a gyümölcsmagokból fejlődik a következő fa. A mezőgazdasági termelés során két hajtást hagynak életben, hogy elkerüljék a túlzsúfoltságot, de így is megterem egy fán megközelítőleg ötven kiló banán. Miután kivágták a törzset és leszedték a hasznos részt, a többit gyakran egyszerűen ott hagyják a földön kárbaveszni. Ázsiában ugyan régi hagyománya van a pszeudotörzs rostjaibol készített szövetnek, sőt a finomabban megmunkált anyagot akár kimonó készítéshez is felhasználják, de ez kézimunkát igénylő, hosszadalmas folyamat. A modern ipar újrahasznosító divatja azonban sokban hasonlít az ősi módszerekhez. A kiinduló gondolat, hogy amennyiben a népességnövekedés és fogyasztói kultúra virágzása miatt a pazarlást úgysem tudjuk elkerülni, legalább a felhasználható alapanyagokat becsüljük meg, egybecseng az előző generációk takarékosabb szemléletével. Csak éppen, a 21. században ezt már környezetvédelemnek hívják és high-tech laboratóriumokban valósítják meg.
Forrás:Rakéta
