A ?sok van a rovásán? kifejezést manapság többnyire akkor használjuk, ha valaki tartozásokat halmozott fel, vagy súlyos hibákat követett el. Az eredete a középkori adózási rendszerhez vezet, amikor még nem voltak széles körben használt írásos nyilvántartások.
Magyarországon Károly Róbert uralkodása idején, a 14. században vált szükségessé az adók rendszeres nyilvántartása, ugyanis ő vezette be a florentinust, az állandó aranypénzt. A pénzverés mellett létrehozták a királyi kamarákat, amelyek a pénzcseréért voltak felelősek, és jelentős hasznot számoltak fel minden váltásnál. Az adózás célja az volt, hogy a kamara kieső jövedelmét pótolják.
Az adótartozásokat úgy vezették, hogy a parasztok rovásbotra jegyezték fel őket, amely egy négyszögletes pálca volt. Mivel sok paraszt írástudatlan volt, a rovásboton megjelenített adatok egyszerű, vizuális megoldást nyújtottak a tartozások kezelésére. A pálca egyik oldalára a forintban számolt tartozás került, a következő oldalra pedig a dénárok összege. Ha az adót befizették, az üres oldalon a kifizetett forintok, a negyediken pedig a dénárok lettek feltüntetve.
A rovásbotok célja nem csupán a tartozások nyilvántartása volt, hanem biztosítékul is szolgáltak az adó beszedésében. Ha valaki nem fizette be időben a tartozását, a rovásbot maradt a bizonyíték, amelyet az adós később sem tagadhatott le. Az írásbeliség elterjedésével azonban a rovásbotok használata fokozatosan háttérbe szorult, és az írott feljegyzések váltak az adózás alapjává. Így alakult ki a ?sok van a rovásán? kifejezés, amely napjainkban már inkább átvitt értelemben, erkölcsi vagy jogi hiányosságok felemlegetésekor használatos.
forrás: agytoro.hu
