A 19. század elején a szénbányászat az ipari forradalom egyik mozgatórugója volt, ugyanakkor az egyik legveszélyesebb foglalkozásnak is számított. A föld alatti munkakörnyezet sötét, levegőtlen és rendkívül gyúlékony volt, ugyanis a bányákban gyakran szivárgott fel metángáz (akkori nevén ?bányalég?), amely a nyílt láng hatására robbanásszerűen meggyulladt. A munkások mécsesekkel vagy fáklyákkal világították meg maguknak az utat, így a szénbányákban gyakoriak voltak a halálos balesetek.
Ezen próbált változtatni Humphry Davy, az angol kémikus, aki 1815-ben feltalálta a híres Davy-lámpát. A lámpa különlegessége abban rejlett, hogy a lángot egy sűrű fémhálós henger vette körül, amely bár áteresztette a fényt és a hőt, megakadályozta a láng érintkezését a környező metángázzal. Davy felfedezte, hogy a finom fémhálón keresztül a láng nem tudja meggyújtani a gyúlékony gázokat, mivel a fém lehűti a hőt, mielőtt az elérné a gyúlási pontot.
A Davy-lámpa azonnali áttörést jelentett. A bányászok immár biztonságosabban dolgozhattak, anélkül hogy állandó életveszélyben lettek volna. Ráadásul a lámpa nemcsak világított, hanem jelzőeszközként is működött: ha a láng hirtelen megnőtt vagy elhalványodott, az azt jelezte, hogy veszélyes gázszint van jelen ? így a bányászok idejében elhagyhatták a helyszínt.
Humphry Davy találmánya hatalmas elismerést váltott ki. Bár nem fogadott el szabadalmat, és nem kért pénzt a lámpáért, a bányászok és a királyi tudományos körök hősként ünnepelték. A hálás munkások között hamar elterjedt a név: ?a bányászok megmentője? ? és valóban, találmánya életeket mentett és új korszakot nyitott a munkavédelem történetében.
forrás: agytoro.hu
