A Vesta-szüzek az ókori Róma legkülönlegesebb papnői közé tartoztak. Harmincéves szolgálatot és szüzességet fogadtak, amelynek letelte után akár férjhez is mehettek, és a társadalom megbecsült tagjaiként élhettek tovább. Ha azonban idő előtt megszegték fogadalmukat, kegyetlen büntetés várt rájuk: élve eltemették őket.
A kultusz központja a Forum Romanum mellett álló szentély volt, ahol minden év június 7-én kezdetét vette a Vestalia ünnepe. A papnők legfontosabb feladata a szent tűz őrzése volt, amely Róma biztonságát jelképezte. A hagyomány szerint a kultuszt Numa Pompilius alapította, a tüzet pedig a monda szerint Aeneas hozta Trójából. A Vesta-szüzek őrizték a Palladiumot is, és ők készítették az áldozatokhoz használt szent keveréket.
Papnő csak előkelő, hibátlan testi és erkölcsi háttérrel rendelkező, 6?8 éves kislány lehetett. A harminc év első szakasza tanulással, második aktív szolgálattal, harmadik pedig tanítással telt. Ha a szent tűz kialudt, a felelős papnőt megkorbácsolták.
Szolgálatuk alatt kiváltságok illették meg őket: saját vagyon felett rendelkezhettek, férfi gyám nélkül végrendelkezhettek, sőt kegyelmet is adhattak elítélteknek. Ugyanakkor politikai viharok idején bűnbakká is válhattak.
A kultusz a 4. század végéig fennmaradt, amikor I. Theodosius bezáratta a templomot és eloltotta a szent tüzet. Ezzel véget ért egy több mint hét évszázadon át meghatározó hagyomány a Római Birodalomban.
forrás: divany.hu
