Az emberek és a többi gerinces közös őse egy apró, küklopszszerű élőlény volt ? derült ki egy új kutatásból. Ez a lény nem hatalmas méreteiről volt híres, hanem nyugodt, mozgásszegény életmódjáról. Az újszájúak kládjába (A klád az ógörög kladosz = ág szóból a biológiában és a kladisztikus rendszertanban egy olyan élőlénycsoport, amely egyetlen közös ősre és annak összes leszármazottjára vezethető vissza) tartozó, féregszerű organizmus a tengerfenék üledékébe fúródva élt, és a vízből kiszűrt planktonokkal táplálkozott. Mozgásigénye minimális volt, ezért testének egyszerűbb szervekre volt szüksége: például a két szem feleslegesnek bizonyult, így az állat csak egyetlen, központi, fényérzékeny képződménnyel rendelkezett.
Ez az egyetlen ?szem? nem alkotott képet, csupán a fényviszonyokat érzékelte: a nappalok és éjszakák váltakozását, valamint a fel-le irány különbségét. Körülbelül 575?560 millió évvel ezelőtt már ez a küklopszszerű külső jellemezte az őst, és sok évmillión át fennmaradt, hiszen nem volt szüksége bonyolultabb látószervekre.
Az aktívabb életmód később újra kiváltotta a szempár kialakulását, amely már képes volt egyszerű képek létrehozására. Mivel ez a lény a gerincesek közös őse volt, a gerinces szemeinek fejlődése is innen eredeztethető.
?Ez magyarázza, miért különböznek a gerincesek szemei annyira a rovarok vagy a tintahalak látószerveitől. A mi retinánk az agyból fejlődött, míg más állatok szemei a fej bőréből alakulnak ki? ? mondta Dan-E Nilsson, a Lund Egyetem munkatársa.
A központi szem nyomai azonban nem tűntek el teljesen: az emberi agyban található tobozmirigy, amely a melatonin termeléséért felel, valószínűleg ennek az ősi szervnek a maradványa.
forrás: raketa.hu
