Nem titok, hogy Kovács Patrícia nehéz családi háttérrel indult. Az édesapja alkoholizmusa miatt kamaszként gyakran egy maga teremtette álomvilágba menekült. Hogy elkerülje a fájdalmas valósággal való szembenézést, sokszor füllentésekkel színezte ki a mindennapjait. A múlt sebeit azonban nem egyedül kellett hordoznia, s végül a csoporttársai támogatása segítette hozzá, hogy szembenézzen a traumáival.
? Átmentem azokon a kamaszkori stációkon, amikor keressük magunkat, és nekem akkor tényleg nagyon nehéz volt a családi hátterem, és nagyon nehéz volt létezni, ezért belemenekültem egy másik világba, hogy ne kelljen arról beszélni, hogy otthon milyen az életem, és egyszer csak tele lett a padlás azzal a sok-sok hazugsággal és kitalációval, amiben nyilván nem volt semmilyen rendszer ? mesélte Kovács Patrícia. ? Aztán az volt az én szerencsém, hogy bekerültem az Újszínház színészképző stúdiójába, mert ott olyan közeg volt, ami megtartott és észrevette, hogy itt van valami baj, és nagyon sokat segítettek, hogy elmenjek terápiára, meg egyáltalán ott voltak velem, hogy ne kergüljek meg. Mire felvettek a színművészetire, addigra ezen a rossz korszakon már bőven túl voltunk ? mesélte a színésznő.
forrás: blikk.hu
