Kutatók egymást követő nemzedékei 1927 óta figyelik, hogy hogyan csöppen a szurok. Mikor Thomas Parnell 1927-ben nekikezdett a szurokkal való kísérletének, valószínűleg nem gondolta volna, hogy valódi tudományos szenzációt és Guinness-rekordot teremt, de a vizsgálat, pusztán rendkívüli hossza miatt, mára mégis egészen speciális pozíciót foglal el a tudományos jellegű projektek között.
Parnell, az ausztrál Queensland Egyetem fizika professzora 98 évvel ezelőtt felmelegített egy adag szurkot és egy üvegtölcsérbe helyezte, amelynek lezárta az alját. A kísérlet gyakorlatilag ekkor startolt el, de az események csak három évvel később, 1930-ban vettek lendületet, mikor a fizikus levágta a tölcsér végét és a sűrű, fekete anyag elkezdhetett kifelé áramlani. Az ezt megelőző évek szimplán a szurok leülepedésével teltek el, de aki arra számított, hogy a projekt ezután magasabb fokozatba kapcsol és látványos változások történnek az üvegben, annak csalódnia kellett, a szurok olyan lassan haladt át a szűk nyíláson, mintha valójában nem is mozdulna.
A kutatás lényege azonban éppen ez volt: bizonyítani, hogy a szilárd halmazállapotúnak tűnő anyag tulajdonképpen folyadékként viselkedik.
Parnell a projekttel az emberiség által gyakran használt, hétköznapi anyagok nem mindennapi jellemzőire szerette volna felhívni a figyelmet és demonstrálni, hogy még az egyszerű szurok is rendelkezik különleges tulajdonságokkal.
forrás: raketa.hu
