Egy 46000 éves fonalféreg már bizonyította, hogy abszolút elképzelhető, de az emberek esetében már jóval komplikáltabb a dolog.
Tavaly hatalmas lépést tett előre az emberiség a hibernáció folyamatának megértésével kapcsolatban, miután a talajtudományokra és biológiai létformák vizsgálatára szakosodott Anasztaszja Satilovics puszta rehidratációval életre keltett egy 46 ezer éve megfagyott fonalférget. Egészen addig nem is sejtette, mekkora felfedezést tett, míg el nem küldte a többi példányt a drezdai Max Planck Molekuláris Sejtbiológiai és Genetikai Intézet kutatóinak, akik radiokarbonos vizsgálattal állapították meg az állat korát. A kis lényre fagyott állapotban találtak rá, 40 méter mélyen a szibériai permafrosztban, ahol a miniatűr őslény a kriptobiózis állapotában tengette mindennapjait. Ez azt jelenti, hogy az életjelei teljesen megszűntek, gyakorlatilag kimutathatatlanná váltak, ugyanis ebben az állapotban nincs szükség tápanyagra, anyagcserére és oxigénre sem.
Az újonnan felfedezett állat életútjának ismerete néhány hónappal később teret engedett annak az elképzelésnek, hogy akár emberekkel is sikerüljön elérni ekkora áttörést. Persze a komplex organizmusok esetében teljesen más a helyzet, ennek ellenére ma is több százan várják, hogy egyszer majd „kiolvasszák” őket. A ma hatályos törvények szerint élő embereket nem lehet a kriosztázis állapotába helyezni, így volt ez az első delikvensnél is, aki halálos betegségének kiderülése után döntött úgy, hogy átlépi a sci-fik határát. Ő volt James Hiram Bedford, a kaliforniai Berkeley Egyetem pszichológiaprofesszora, aki kezdetleges eljárásokkal a hatvanas évek végén lefagyasztatta magát, és azóta is arra vár, hogy a tudomány elérjen arra a szintre, hogy ismét az élők sorát gyarapíthassa.
forrás: instylemen.hu
