India délkeleti partján, a Bengáli-öböl mentén fekszik Mahábalipuram (más néven Mamallapuram), az ősi Pallava királyság híres kikötővárosa. A helyszín már évszázadok óta vonzza a látogatókat csodás sziklatemplomaival, kőfaragásaival és misztikus légkörével. Ám egy régi tamil legenda még ennél is többet sejtet: a történet szerint Mahábalipuram valaha hét pompás templom városa volt, de hatot elnyelt a tenger haragja ? csupán egy, a mai híres Parti templom maradt fenn.
A történetet sokáig puszta mítosznak tekintették. A brit gyarmati idők utazói észrevették, hogy apálykor furcsa kőstruktúrák bukkannak elő a tengerből, de a tudományos világ sokáig nem vizsgálta ezt érdemben. A helyi halászok és szerzetesek azonban nem felejtették el a mondát a ?hét pagodáról? ? a templomok legendás soráról, amelyek állítólag Mahábali király isteni áldásával épültek.
A döntő fordulópont 2004. december 26-án következett be, amikor egy hatalmas földrengés az Indiai-óceán mélyén pusztító cunamit idézett elő. A hullámok előtt szokatlanul erős apály vonult végig Mahábalipuram partján, és több tucatnyi szemtanú számolt be arról, hogy rövid időre kőfalak, szobrok, lépcsők és épületmaradványok emelkedtek ki a tenger alól ? olyan dolgok, amelyek addig rejtve maradtak.
A cunami után indiai és brit régészek közös expedíciót indítottak. Víz alatti radarokkal, műholdas képalkotással és búvárok segítségével sikerült felfedezni egy több ponton is elterülő, valószínűleg egy 1000 évesnél is idősebb elsüllyedt városrészletet. Oszlopokat, lépcsőket, alapfalakat és díszes kőfaragásokat találtak, melyek stílusa kísértetiesen hasonlított a fennmaradt Parti temploméhoz.
A szakértők szerint a romok egy része az i. sz. 7?8. századból származik, amikor a Pallava-dinasztia uralkodott, és Mahábalipuram fontos tengeri kereskedelmi központ volt Délkelet-Ázsia felé. Lehetséges, hogy a város egy részét már évszázadokkal korábban is sújtotta egy cunami vagy tengerár, amely miatt a part menti építményeket elnyelte a víz.
Érdekes módon egy sziklába vésett kőfaragás is létezik Mahábalipuramban, amely úgynevezett ?Ardzsuna vezeklése? néven ismert, és amely sokak szerint egy ősi áradást vagy özönvizet is ábrázolhat ? vagyis akár a természeti katasztrófa kollektív emléke is lehet.
A történet egyszerre példája az emberi civilizáció törékenységének, és annak, hogy a mítoszok gyakran valódi múltbeli események emlékét őrzik. Mahábalipuram ma is az UNESCO világörökség része, és a tengerbe veszett templomok rejtélye tovább izgatja a történészek, régészek és utazók képzeletét. Talán egy nap még több rejtett szentély kerül felszínre ? és a legenda teljes egészében valósággá válik.
forrás: agytoro.hu
