A WASP-49b kódjelű exobolygónál egy furcsa nátriumfelhőre lettek figyelmesek a csillagászok, amely létezésére erős magyarázat lehet egy hold jelenléte. Ha ez valóban így van, az több kérdést is felvet.
Amikor a NASA útnak indított a Voyager-űrszondákat, hogy tanulmányozzák a Naprendszer bolygóit, kiderült, hogy a körülöttük keringő holdak legalább annyira érdekesek, mint maguk a planéták. Nem véletlen, hogy az Európai Űrügynökség Juice űrszondája épp a Jupiter felé tart, hogy az ahhoz közeli holdakon keressen az élet nyomaira utaló jeleket, ám a tudósokat nemcsak ez foglalkoztatja: az is, hogy vajon a Naprendszeren kívüli bolygóknak milyen holdjaik lehetnek.
Bár az exobolygókból ma már egyre többet fedeznek fel a csillagászok, a hozzájuk tartozó holdakkal ? ha van nekik egyáltalán ? nem ilyen egyszerű a helyzet. Ezek az égitestek túl kicsik és túlságosan messze vannak ahhoz, hogy meg lehessen őket figyelni.
A Voyager-űrszondák egyik nagy felfedezése volt, hogy a Jupiter holdja, az Io rendkívül erős vulkáni aktivitást mutat. Azóta tudja a tudomány, hogy a hatalmas bolygókhoz közel keringő holdak nagyon erős ilyen aktivitást mutathatnak, azóta pedig nem találtak más magyarázatot arra, hogy miként lehet nátrium egy ilyen égitest közelében.
Apurva Oza ? aki a 2019-es NASA-csapat egyik tudósa volt ? kutatta a nátrium jelenlétét és kiszúrt egy érdekességet: a WASP-49b kódjelű exobolygónál van egy nátriumfelhő, ami gyorsabban mozog, mint a planéta. A kutató szerint a felhő az ellenkező irányba mozog, mint ahogy a fizika szerint mozognia kellene, ha a bolygó légkörének része lenne. Oza és csapata azt is megállapította, hogy a nátriumfelhő elképesztő sebességgel bővül, van, hogy másodpercenként 100 ezer kilogrammal lesz több.
A WASP-49b egy ?forró Szaturnusz?, ami azt jelenti, hogy olyan bolygó, amelynek tömege hasonló a Szaturnuszéhoz, de hőmérséklete sokkal magasabb, mint ami a Vénusz felszínén van. A korábbi elemzések azt mutatták, hogy a légköre leginkább hidrogénből és héliumból áll, ezért nincs magyarázat arra, hogy miként kerülhet oda ennyi nátrium. Mivel a WASP-49b nagyon messze van, így könnyen lehet, hogy más gázok is vannak ott, de ilyen távolságból csak a nátrium vehető észre.
Bár jelenleg úgy tűnik, hogy egy exohold lehet a legjobb magyarázat a nátrium forrására, van még egy probléma: nem lehet folyamatosan ilyen ütemben termelni a nátriumot. A WASP-49 a becslések szerint körülbelül 7 milliárd éves, így ezek a kibocsátások nem valószínű, hogy a rendszer eredeti jellemzői voltak.
A leghosszabb megfigyelt kitörés eddig 40 percig tartott. A Földön a vulkánkitörések során több milliárd tonna anyag kerül elő a mélyből, ennek azonban csak elenyésző része a nátrium, és abból is csak csekély mennyiség kerül ki a bolygó vonzásából. Ha Oza elmélete helyes, akkor az exohold olyan gyorsan veszíthet a tömegéből, hogy előbb-utóbb darabjaira fog hullani. Emiatt viszont szerencsésnek mondhatják magukat a tudósok, hogy épp észlelhetik a feltételezett égitestet.
A legfontosabb azonban, hogy ha az exohold valóban létezik, akkor nem zárható ki, hogy az exobolygók milliárdjainak lehetnek hasonló holdjai.
forrás: hvg.hu/tudomany
