Nagy magasságban repülve más légzési ritmust vesznek fel egyes madarak, ez pedig elősegíti, hogy a képességeik határai közelében repülhessenek.
A vándorlást nemcsak a klímaváltozás befolyásolja, hanem például az olyan események is, mint az erdőtüzek, amelyek miatt más magasságokban tudnak csak repülni a madarak. De vajon miként alkalmazkodnak a különleges repülési körülményekhez a madarak? A Nyugat-Ontariói Egyetem számolt be arról az új kutatási eredményről, mely szerint az énekesmadaraknak a meglehetősen nehéz sportnak számító vándorlás során megváltozik a légzésük. A dolog logikus, hisz a hosszas, nagy energiát igénylő repülés során több oxigénre van szüksége a madárnak ahhoz, hogy a repülőizmait működtetni tudja.
A következtetést az egyetem modern madárkutató laborjában végzett vizsgálatok tették lehetővé. Az AFAR nevű laborban felépítettek egy olyan kamrát, ahol változtatni lehet a hőmérsékletet, szelet, és még a légnyomást is, ezzel a madarakra váró különféle környezeti körülményeket tudják szimulálni.
A mérésekből kiderült, hogy a légkör egyenletesebb voltát kihasználó, mintegy 4000 méteres magasságban repülve a különböző madarak más és más stratégiát használnak. E nagy magasságra azért van szükségük, hogy a nagyobb meleget elkerülhessék, különben nincs esélyük életben maradni. Azonban ebben a magasságban már jóval kevesebb az oxigén, ez pedig további kihívást jelent. Ne feledjük, a madarak izmai is rengeteg felesleges hőt termelnek repülés közben, ettől pedig valahogy nekik is meg kell szabadulniuk.
A megváltozó légzésritmus is elősegíti, hogy e madarak több oxigént vehessenek fel, és így biztosítsák az egyszerre 6-8 órás repülési szakaszokban az izmaik megfelelő működését. Egyes csoportoknak megváltozik a vér oxigénmegkötő-képessége, másoknak pedig az izmai alakja, így nem egyforma módon reagálnak az oxigénszegény környezet jelentette kihívásokra az énekesmadarak, ahogy eltér az is, hogy melyik madár mennyire képes elviselni az oxigénszegény környezetet.
forrás: ng.24.hu
