Kora tavasszal a járdák mentén és a hársfák tövében gyakran feltűnnek a piros-fekete színű, egymáshoz kapcsolódva ?vonuló? rovarok. A verőköltő bodobács az egyik legismertebb rovar Magyarországon, mégis viszonylag keveset tudunk róla.
A rovar mindössze 10?12 milliméter hosszú, mégis könnyen észrevehető. Élénkpiros hátán fekete mintázat látható, amely egyesek szerint vigyorgó álarcra, mások szerint két figyelő szemre hasonlít. Bár a hétköznapi beszédben gyakran ?bogárként? emlegetik, a verőköltő bodobács valójában a poloskák közé tartozik.
A bodobácsok a telet avar alatt, kéregrepedésekben vagy más védett helyeken töltik, szinte mozdulatlan állapotban. Amikor azonban megérkeznek az első melegebb, napos tavaszi napok, tömegesen bújnak elő rejtekhelyeikről. Mivel nem képesek szabályozni a testhőmérsékletüket, fel kell melegedniük a napsütésben. Emiatt gyakran láthatjuk, hogy több tucat példány gyűlik össze egy napfényes felületen vagy egy öreg fa törzsén.
Táplálékuk főként a hárs és más mályvafélék termése.
A járókelők számára talán a legfurcsább látvány az, amikor két bodobács a potrohánál összekapcsolódva halad a földön, mintha az egyik húzná a másikat. Sokan gyerekként megpróbálták már szétválasztani ezeket a rovarokat, nem tudva, hogy valójában a párzás utáni állapotot zavarják meg.
A jelenség oka egyszerű: párzás után a hím még hosszú ideig kapcsolatban marad a nősténnyel, így akadályozva meg, hogy más hímek is párosodhassanak vele. Ez az állapot néhány órától akár több napig is eltarthat. A különös ?vonulás? tehát a rovarvilág egyik sajátos stratégiája.
A verőköltő bodobács azon kevés városi rovarok közé tartozik, amelyekre általában nem kártevőként tekintünk. Nem okoz kárt a növényekben, nem támad az emberre, és bár a poloskafélék közé tartozik, bűzmirigye sem különösebben zavaró.
Ha pedig megjelenik, az biztos jele annak, hogy beköszöntött a tavasz.
forrás: turistamagazin.hu
